A tegnapi napon, 2013. márc. 19-én 15:00-ás kezdettel a Capitolium egyik látogatótermében került sor "A demokrácia röppályája - amiért Magyarország számít" című közel 2 órás időtartamú előadásra az amerikai Helsinki Bizottság szervezésében (már megint, mondhatnánk).
Amiért azonban ez alkalommal valóban érdemes volt figyelemmel kísérni a eseményt, az az volt, hogy Magyarország is képviseltethette magát - Szájer József és Gulyás Gergely kormánypárti politikusok személyében - az olykor egyébként vádbeszédre hajazó előadás során.
A meghallgatás elnöke az a Ben Cardin szenátor volt, aki már korábban is többször felszólalt a magyarországi események miatt mindig kiemelten a magyarországi zsidóságra hivatkozva. Komolyabb helyeken ilyenkor igyekeznek egy elfogulatlan (vagy legalábbis annak tűnő) személyt ültetni a mediátori székbe, a Helsinki Bizottságnak ez most nem jött össze (de ne legyünk válogatósak, már az is óriási lépés, hogy egyáltalán a magyar kormány képviselőit is meghívták a meghallgatásra, nem csak fiktív elemekből építkeztek).
A magyar helyzetet ismerő hallgatók gyanakvását már az is felkelthette, hogy ismét szóba került Iványi Gábor szektája ami még mindig nem azonos a Magyar Metodista Egyházzal. Apró baki ugyan, de sajnos vészjósoló előjel, egy állítólag komoly szervezettől.
Cardin megemlítette a szokásos balliberális rémképeket (masírozás, kisebbségek - zsidók, cigányok fenyegetése, fizikai bántalmazása, stb.) majd teljes szélességében pattant fel a szopórollerre, miután azt rótta fel Magyarországnak, hogy "etnikai alapon ad állampolgárságot a környező országokban élőknek". Ezzel a kijelentéssel gyakorlatilag 2 bakot lőtt egyszerre:
1.) Úgy tett, mint aki még életében nem hallott a Trianoni szerződésről (vagyis, azok a fránya magyarok nem viccből élnek a határainkon kívül a környező országokban) és
2.) simán beszólt olyan országoknak is, ahol tényleg kőkeményen etnikai alapon adnak állampolgárságot, mint pl. Izraelben.
Ezután Brent Hartley helyettes államtitkár vette át a szót, aki általánosságokban elmondta azokat a pontokat, amiket kifogásolnak a 4. magyar alkotmánymódosításokban, finomabban és udvariasabban fogalmazva, mint Cardin, külön kiemelve, hogy a kormányzó Fideszt semmiféleképpen nem tekinti a Jobbikhoz köthetőnek. Méltatta Magyarország afganisztáni szerepvállalását és kiemelkedő szerepét abban, hogy sikerült ledönteni a volt kommunista blokkot szegélyező Vasfüggönyt.
Cardin újra átvéve a szót kérdéseket tett fel Hartley-nak és arról beszélt, hogy azért kell kritizálniuk Magyarországot, mivel számos ország minket hoz fel példaként, hogy "de hiszen Magyarország is megtehet ezt-azt és mégsem kap kritikát mindezért" (lol).
Sajnos Cardin nem említette, mely ország(ok) képviselői tehettek efféle kijelentéseket, hiszen másnap az adott ország jelentkezhetett volna a "Melyik ország rendelkezik a legkorlátoltabb és leghülyébb kormánnyal napjainkban?" elnevezésű fiktív vetélkedőn, nagyon komoly esélyekkel.
Cardin-nek már sikerült összekötnie a Jobbikot a Fidesszel, Bayer Zsolt személyén keresztül, ami azért is érdekes, mert Bayer Zsolt sosem vállalt semmiféle kapcsolatot a Jobbikkal és a kuruc.info-n is rendszeresen célkeresztben van (ezt Brent Hartley ki is javította az objektivitás és persze annak jegyében, hogy Cardin elkerülje a további égést).
A továbbiakban általánosságokról volt szó, amiket nem kell kiemelni (pl. az USA szeret beleszólni más országok belügyeibe, akikkel azonos szervezetben foglal helyet, noha tudja, hogy azok belügyeibe nem biztos, hogy bele kellene szólni, bla-bla-bla).
Ezután Magyarország képviseletében Szájer József fejtette ki (rövid töriórát tartva, majd lefutva a szokásos tiszteletköröket, pl. megköszönve a bizottságnak, hogy ekkora kitüntető figyelemmel kísérik Magyarország 4. alkotmánymódosítását) álláspontját. Itt meg lett említve a most aggodalmukat kifejtők nagyvonalúsága, ami 2006. okt. 23-át illeti, a cigánygyilkosságok, amiknek a mai napig nem tudjuk, kik állnak a hátterében, valamint az a figyelmen kívül nem hagyható tény, hogy a rendszerváltás után minden posztkommunista állam új alkotmányt készített, minket kivéve. Általánosságban beszélt ő is a 4. alkotmánymódosításról, kijavítva a pontatlanságokat, amik korábban elhangzottak, egyben megcáfolva az egyházügyi törvénnyel kapcsolatos téveszméket is, bemutatva, hogy a környékbeli országokban kevesebb elismert egyház van, mint nálunk és hogy ez a törvény csupán azok állami finanszírozásával foglalkozik (minderre Cardin csak annyit tudott mondani, hogy "köszönöm a magyarázatot, de azért én még aggódom, hogy nem ugyanolyan elbírálások alá esnek az egyházak"... hát igen, biztos vannak akik szomorúak, hogy nem gazdálkodhat egy 100 fős szekta annyi pénzből, mint pl. a Római Katolikus Egyház, a többség ezzel azért nem így áll Cardin szenátor).
Cardin a már rég lecsengett médiatörvényt is előcibálva és az ATV védelmére kelt, egy a Jobbikkal kapcsolatos ügye miatt (nevezetesen hogy az ATV hazudott a Jobbikot illetően és ezért figyelmeztetve lett a hatóság által). Ekkor egy kicsit már a szovjet időket idéző számonkérések reinkarnációinak lehettünk fültanúi (mindeközben elkövetve olyan apróbb hibákat, mint pl. az Európai Bizottság, az EU csúcsszerve finoman összekeverése az Európa Tanáccsal).
A legnagyobb humorpetárdát akkor lőtte ki a hallgatóság feje fölé Cardin, amikor konzekvensen leausztriázta Magyarországot (1:32:39-nél látható a felvételen), majd nem értette, hogy Szájer József miért értetlenkedik az idejétmúlt Habsburg kapcsolat felelevenítésén.
Cardin újra megpróbálkozott cseppet sem átlátszó módon a zsidók és a cigányok elleni atrocitások felemlegetésével és annak említésével, hogy a magyar kormány szerinte nem határolódott el kellőképpen az effajta akcióktól (ez persze nem igaz, hiszen a kormány mindig elsőnek fejezi ki nemtetszését az ilyen helyzetekben, olyannyira, hogy az ember néha már valami elhatárolósdi verseny kellős közepén érzi magát).
Szerintem itt kellett volna Szájernek elmondania - egyben kilépni a pofozózsák szerepkörből - hogy a nemzetközi Helsinki Bizottság vajon megteszi-e a kellő lépéseket a nagyszámú, határontúli magyar kisebbségek védelmében, tiltakozott-e a diszkriminatív szlovák nyelvtörvény ügyében, elítéli-e a székelyekkel szembeni román asszimilációs törekvéseket, mi a véleményük az újabb és újabb szerb magyarellenes (durva fizikai) erőszakról, vagy a kárpátaljai ünneplő magyar gyerekek ellen elkövetett ukrán nacionalisták támadásáról. Már csak azért megérte volna, hogy lássuk az elnök urat újból kínosan feszengeni és össze-vissza habogni (mivel választ nem valószínű, hogy tudott volna adni).
Ez végülis kimaradt és így Cardin megköszönte Szájer válaszait és felkészültségét, Szájer pedig megköszönte a lehetőséget, hogy Magyarország is képviseltethette magát egy róla szóló vitán és ezúttal nem csak balliberális újságírók mesélték el tapasztalataikat (és rémálmaikat) Magyarországot illetően.
Hiba, hogy Szájer József nem utolsó felszólalóként vett részt a rendezvényen, hanem a lódításairól ismert Kim Lane Scheppele "Magyarország szakértő" jogász kapott szót és sidekick-je, a hűségesen bólogató Sylvana Habdank-Kołaczkowska, a Freedom House képviseletében. Nos, ő már nem kispályázott, egyenesen a zsarnokság közvetlen határára sorolta Magyarország aktuális helyzetét (az ember szinte örül, hogy 2006-ban Scheppelen még nem kísérte figyelemmel a magyar helyzetet, mert lehet, hogy szívrohamot kapott volna).
Scheppele tovább rettegett, finoman megemlítve Szájer feleségét (bár nem név szerint), Handó Tündét és kifejtve az Országos Bírósági Hivatallal kapcsolatos félelmeit (nem először). Utána egy kis riogatás következett a az alkotmány és Frankenstein felemlegetésével, kifejtve, hogy normális darabokból rakták össze azt is (bizonyára ott volt, amikor Mary Shelley megírta világhírű művét) és mégis egy szörnyeteg lett a végeredmény. Felhívta a figyelmet, hogy az USA-nak és a nemzetközi szervezeteknek muszáj közbeavatkoznia és megfékeznie a "magyar betegség" továbbterjedését, mert már aggasztóak a jelek Romániában (itt feltételezhetően nem a székelyek elnyomására gondolt), Szlovéniában és Bulgáriában is. Beszéde végén azt javasolta, hogy az EBESZ-nek meg kéne figyelnie a következő, 2014-es választást. Ez többek között azért is jó, mivel ha erre rábólintunk, akkor a balliberális újságírók ezentúl majd joggal hasonlítanak minket Fehéroroszországhoz. Ügyes.
Sylvana Habdank-Kołaczkowska következett a sorban, megmutatva, hogy beszélni is tud, nem csak Scheppele állításait heves bólogatássál nyugtázni (egyébként kifejezetten jó orgánuma van és meglepően csinos jelenség). Sokat nem tudott hozzáadni a már elhangzottakhoz, legfőképp a médiatörvényről és a Klubrádióról (amely azóta megmenekült) fejtette ki rémálmait és ő is érintette az egyházügyi törvényt (úgy tűnik sok szekta szerette volna a közeljövőben megvetni a lábár Magyarországon, ha már ennyit emlegetik).
Végül Paul A. Shapiro holokauszt szakértő következett, aki egy viszonylag hosszú (és meglehetősen egyoldalú) történetmesélésbe kezdett a magyar zsidóság 1944-es deportálásáról és majdnem bekövetkezett kiirtásáról (ekkor már Scheppele asszony is áttért bólogató üzemmódba). Finoman méltatta az 1998-2002 között Fidesz kormányzást, a holokauszt emléknap és annak oktatásba való beemelése miatt is (bár szerintem korábban is oktatták a holokausztot, pl. a vörös hadsereg kegyetlenkedéseivel és a malenkij robottal ellentétben, de ez mellékes). Ezután belefeledkezett a Jobbik emlegetésébe, ügyesen keverve a nyilaskeresztes, fasiszta, náci és antiszemita szavakat, annak jellemzésekor. Szerinte, a Fidesz 2010 óta homlokegyenest megváltoztatta a holokauszthoz való hozzáállását, annak reményében, hogy a Jobbik szavazóinak szimpátiáját. "Bayerzsoltozás" itt is megvolt (még egy kis Nyirő hamvak felemlegetése is belefélt), pipa kipipálva. Említette még, hogy Horthy "megcsonkított" 2 szomszédos országot (jó-jó ő sem hallott a trianoni döntésről), hogy tetézze Magyarország bűnlajstromát, de ez szerintem már a groteszk irányába tett kikacsintás volt (lehet, hogy mégsem mert utána olyasmit említett, hogy a magyar oktatásban már felvetették, hogy egyenlőségjel legyen húzva a sztálingrádi magyar veszteség és a holokauszt között...hmm). Legvégül azt ajánlotta, hogy a magyar államnak kötelezővé kéne tennie minden magyar középiskolásnak, hogy látogattassák meg az Auschwitz emlékmúzeumot. Mondanám, hogy nem rossz ötlet arra, hogy felpörgessék a múzeumba látogatók számát, de akkor majdnem olyan ízetlen lennék, mint maga Shapiro.
Röviden összefoglalva, az egész meghallgatás egy kihallgatás benyomását keltette és aki komolyabb kort élt meg, abban az egykori szovjet, pártállami időket idéző koncepciós perek emlékét eleveníthette fel. Az abszolút elfogult elnök, aki moderátori szerepkör helyett a vád - nem túl tehetséges - egyik képviselőjét jelenítette meg, aki meg sem próbált az objektivitás álarca mögé rejtőzni, inkább az elején szétzúzta azt, valamint az egyértelműen magyarellenes, korábbi írásaikban is Magyarországot ekéző véleményvezérek, mind-mind valami torz álomvilágot festettek az eseményt figyelemmel kísérők elé.
Szájer József szépen helytállt, igyekezett konkrétumokkal operálni és megcáfolni az elhangzott másod- és harmadkézből kapott információkat, amik elhangzottak. Ez többnyire sikerült is (azért csak többnyire, mert az utolsó 3 felszólaló által elmondottakra nem volt módja reagálni).
Mindenesetre óriási fejlődés, hogy Magyarországot immár magyarok képviselhették egy ehhez hasonló eseményen és nem pl. Charles Gati, Bajnai Gordon (korábban Gyurcsány Ferenc) aktív támogatója beszélt az érdekünkben. Ezt a jó szokást érdemes lenne a jövőre nézve is megtartani.
(a teljes videóanyag az alábbi linken érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=GMW7q6aL0Qk )
